A deszkakápolnában két kép található a falakon: Árpád-házi Szent Margit, és az anglikán lelkész, John Wesley. E két személyiség élete és útmutatásai alapján hirdeti e kápolna a megszentelt életre való isteni elhívást. Az alábbiakban e két személy életét mutatjuk be.
Árpád-házi Szent Margit (1242-1270)
1242-ben erős fogadással megfogadta IV. Béla király, hogy ha Isten még egyszer országába visszavezeti, és népét a tatárdúlás után ismét felemeli, az éppen akkor születő Margit nevű lányát neki ajánlja és apácának nevelteti.
Margit előbb a veszprémi domonkosok kolostorában nevelkedett, majd az apja által építtetett zárdában élt a Nyulak szigetén, amelyet később róla Margit-szigetnek neveztek el. Szent Margit mindig térdre ereszkedett Jézus és Szűz Mária képe előtt. A sok térdeplés miatt térdkalácsai megdagadtak és megkeményedtek.
Az Árpád-házi királylány ott főzött a konyhán, elmosta a fazekakat, hordta a tüzelőt. Télen is ő tisztította a halat, ezért kezének bőre meghasadozott. Szerette a szegényeket, és maga is szegénységben akart élni. Ruhája mindig szakadozott és foltos volt.
A szent szűz ágya csak egy földre vetett gyékény volt, amelyre egy kődarabot tett párnának. Ezen nyugodott a magyar király lánya. 29 esztendős korában a szent szűz elnyugodott az Úrban. Orcája csodálatosan megfényesedett, s olyan szép világosság támadt a szeme alatt, mintha egész arcát megaranyozták volna.
John Wesley (1703-1791)
John Wesley anglikán lelkész, akit öccsével, Charles-szal együtt elsősorban mint a metodista mozgalom megalapítóját tartják számon. Rendkívüli képességű igehirdető, a Brit-szigeteket bejárva életében kb. 400 ezer kilométert tett meg lóháton és 40-45 ezer igehirdetést mondott el, így kapta az „Isten lovasa” melléknevet. Egyik legismertebb mondása jól kifejezi missziós gondolkodását: „Parókiám az egész világ!” A John Wesley és a magyarított Wesley János név egyaránt használatos Magyarországon. Apja Samuel Wesley, lelkész. Anyja Susanna Wesley, lelkészcsaládból származik. John Wesley a család 15., öccse Charles a család 18. gyermeke.
1720-1725 között az oxfordi Lincoln College tanulója volt, amelynek 1726-ban oktató tagja (fellow) is lett. 1725. szeptember 19-én Potter püspök szentelte fel diakónusnak. Ebben az évben fordult érdeklődése a biblikus szentség hétköznapi megélése felé, többek között olyan olvasmányok hatására, mint Kempis Tamás: Krisztus követése (valamint William Law: Keresztény tökéletesség, Jeremy Taylor: A megszentelt élet és halál szabályai). 1726-1728 között segédlelkészként szolgált apja mellett Epworth-ban. 1728. szeptember 22-én szentelték fel pappá. 1729-ben visszatért Oxfordba, ahol egy kis – metodistának gúnyolt – csoport vezetője lett. (A “Szent Klubnak” is csúfolf társaságot még 1726-ban az öccse, Charles indította.) A csoport tagjai a rendszeres és komoly életükről váltak ismertté. Komolyan vették tanulmányaikat, rendszeresen tartottak önvizsgálatot, böjtöltek, hetente úrvacsoráztak, valamint különböző szeretetszolgálatokat is felvállaltak, betegeket és rabokat látogattak. 1735-1738 között az észak-amerikai gyarmatokra hajózott, hogy az indiánok között missziózzon, újra során találkozott a herrnhuti pietista lelkiséggel, amely a következő években nagy hatást gyakorolt rá (személyes üdvbizonyosság). 1738 elején tért vissza Angliába.
Aldersgate-élmény
John Wesley csaknem hároméves (1735-1737) amerikai missziói útjáról nyugtalan lelkiállapotban tért haza, úgy érezte, még mindig nem élte át az Istennel való megbékélést, a megtérést. Erre Londonban 1738. május 24-én egy Aldersgate utcai összejövetelen került sor, ahol Luther Mártonnak a Római levélhez írott előszavát olvasták fel. Naplójában erről így olvasunk:
„Este nagyon kelletlenül mentem el az Aldersgate utcai társaságba, ahol valaki felolvasta Luthernek a Római levélhez írt bevezetését. Háromnegyed kilenc táján, midőn a felolvasás ott tartott, hogy Isten milyen változást idéz elő a szívben a Krisztusban való hit által, szívemet furcsa melegség töltötte el. Azt éreztem, bízom Krisztusban, egyedül Krisztusban, üdvösségemért. Megkaptam a bizonyosságot, hogy elvette bűneimet, még az én bűneimet is, és megszabadított a bűn és a halál törvényétől.”
Wesley élete, szolgálata, missziói gondolkodása ettől kezdve hatalmas változáson megy keresztül. 1738-tól bontakozik ki a wesleyánus ébredés Anglia szerte.
A Wesley-féle ébredés
Az 1730-as években széles körű ébredés kezdődött el Angliában, főként John Wesley, fivére, Charles és George Whitefield vezetésével, akik mindannyian az anglikán egyház papjai voltak. Eszközök lettek abban, hogy sokan elforduljanak bűneiktől, és Isten kegyelmével felruházva az Ő szolgálatába álljanak. A mozgalom jellemzői a laikus igehirdetők, bizonyságtételek, fegyelem és buzgó tanítványok csoportjai voltak. Ezek a csoportok „társaságok”, „osztályok” és „kis csoportok” néven váltak ismertté. Egy olyan lelki megújulási mozgalom volt ez, amelynek előfutárai között szerepelt a Philip Jacob Spener nevével fémjelzett német pietista mozgalom, a 17. századi angol puritanizmus és a Jonathan Edwards pásztor-teológus által leírt új-angliai lelki ébredés.
A nagy ébredés Wesley-féle szakaszának három főbb lelki ismertetőjele volt: újjászületés kegyelemből, hit által; keresztyén tökéletesség vagy megszentelődés, szintén kegyelemből, hit által; és a Szentlélek bizonysága az elnyert kegyelem bizonyosságáról. John Wesley az általa képviselt látásmódban külön hangsúlyt fektetett a teljes megszentelődésre, mely Isten kegyelméből még ebben az életben lehetséges. Az angol metodizmus korai missziós tevékenysége során világszerte elkezdte terjeszteni a fenti tételeket.
Lelkiség
A metodista hitvallás az anglikán egyház hitcikkelyein alapul, a protestantizmus teológiai örökségének folytatója. John Wesley a 39 anglikán hitcikkelyt szűkítette le 25-re, ami a metodista közösségek hitvallása lett. Az anglikán hitvalláshoz hasonlóan a metodista tanításnak is részét képezik az ún. tanprédikációk, amelyek egyes hitbeli kérdéseket igehirdetésként fejtenek ki. Az 53 metodista tanprédikációt John Wesley válogatta össze, egy kivételével a saját igehirdetéseiből. A metodista teológia hangsúlyai: megtérés, megszentelődés, szociáldiakónia, ökumenikus gondolkodás. Kulcsmondatok: “Biblikus szentséget terjeszteni az országban.”, “Szeretet által munkálkodó hit.”